Tegnap volt 20 éve, hogy meghalt Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk. Antall politikai jelentősége pártállástól függetlenül vitathatatlan, ám nem tisztem megemlékezni vagy véleményt mondani róla, hiszen halálakor mindössze 6 éves voltam. Az ő távozása talán mégis a legemlékezetesebb halálhíre gyerekkoromnak. Vasárnap délután volt, a nagymamáméknál ültünk a kanapén az unokatestvéremmel, és egy olyan tévéműsort néztünk, ami az összes akkori kisgyereket a képernyő elé szegezte: a vasárnapi Disney-t.

Egyszer csak a Kacsamesék főhőse, Dagobert bácsi eszelős ugrálását fekete képernyő szakította félbe, majd pár perces csend és zene után egy ősz, szemüveges, bagoly kinézetű bácsi kezdett beszélni. A felnőttek egyből megvitatták a dolgot: meghalt Antall József ("Hogy mi? Meghalt a Szeszélyes évszakok műsorvezetője?" - gondolta az akkori óvodás). Nem is értettük, hogy mi történt, miért kellett a kedvenc mesénket megszakítani.

Kép: Varga László, MTI

Ez az emlék egészen élesen élt bennem, tisztán emlékszem a szoba akkori berendezésére, hogy milyenek voltak a fények, bár nekem az rémlett, hogy nem is a Kacsameséket szakították meg, hanem az Ausztrál Expressz táncos részét.

Sokáig biztos voltam benne, hogy ez egy buta kis gyerekkori emlék, aztán egyszer, felnőtt fejjel felvetettem baráti társaságban: Ti is emlékeztek arra, amikor Antall József (akkor már tudtam, hogy a humorista, az egy l-lel írott vezetéknevű Imre nem egyenlő a politikussal) halálakor megszakították a Disney délutánt? Érdekes módon, szinte az összes korosztályombéli fiatalnak volt valamilyen emléke arról a vasárnapról. 

Érthető a dolog: volt összesen kettő országos csatorna, rajzfilmet alapvetően csak a tévémaci után nézhettünk hétközben, nem voltak még sem mesecsatornák, dvd-lejátszók, csak néhány kósza videólejátszó. Természetes, hogy a hatalmas dolog volt, hogy vasárnaponként három mesét is megnézhettünk. Mivel ráadásul már tél volt, és még a mozgékony gyerekek sem másztak épp kinn fára, biztos vagyok benne, hogy az akkori 3-10 évesek 90%-a ott ült a képernyő előtt, boldogan, hogy nézheti a Kacsameséket, majd teljesen megdöbbenve, hogy mégis, mi lehet annyira fontos, ami miatt elveszik tőlünk a rajzfilmünket?

Fel lehet ezt fogni persze néhány fiatal nyavalygásának (ahogy teszik is néha idősebbek, amikor erről szóló fórumokon kommentelnek), azonban ez mégis egy fontos magyar médiatörténeti esemény, ami jól elénk tárja az akkori állapotokat,  információáramlást. Akkor szinte minden gyerek a tévé előtt ült, körülöttük a szüleik, akik azonnal értesültek a halálhírről.

Mi történne ma egy ilyen helyzetben? Biztos, hogy a hír ugyanúgy eljutna mindenkihez, akár sokkal gyorsabban is. A különbség, hogy ezek az emberek nem ugyanúgy, ugyanazon a médiumon keresztül tudnák meg a történéseket. Lenne, aki a metrón ülve, a telefonját nyomogatva értesülne az eseményről, más az autóban a rádiót hallgatva, vagy a munkahelyén a különböző hírportálokat frissítgetve, és persze lennének olyanok is, akik az egyik híradóból (a sok közül) tudják meg a halálhírt. Az pedig teljesen biztos, hogy nem a gyerekek lesznek az elsők, akik egyenesen a belügyminisztertől tudják meg, hogy meghalt a miniszterelnök.

Akárki akármit is mond, ez egy generációs élmény, ami egyértelmű kohéziós erővel bír a mai huszonévesek számára. Ezzel egyértelműen le tudjuk mérni, hogy kivel tartozunk egy generációba: a nálunk 5-6 évvel fiatalabbak még nagyon kicsik voltak, az idősebbek pedig akkori kamaszként már nem mesék előtt töltötték a délutánjukat. Ez egy olyan kollektív élmény, ami a mai világban már nem történhet meg: ezerféle csatornából zúdul ránk az információ, mindenki más körülményhez, környezethez kötne egy ilyen hírt.

Bele lehet menni persze tudományos alapokon is, pszichológiát és kulturális emlékezetet is vizsgálva, ahogy azt sokan tették néhány évvel ezelőtt, pl. az az Ex Symposion folyóirat tematikus számot dedikált az eseményeknek.

Néhány éve ugyanis felnőtt az a generáció, aki átélte az eseményeket, és intenzív diskurzus indult a témában. 

Én például indítottam egy Facebook csoportot, Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József! néven, gondolván, talán egy 80-100 ember, főleg az ismerőseim majd csatlakoznak. Ehhez képest mi történt? Csak jöttek és jöttek az emberek, nap végére kétezren lettünk, másnapra hatezren... Az utolsó emlékem szerint 15ezer fiatal volt tagja a csoportnak, amíg a Facebook át nem helyezte és kivette az összes tagot. Hirtelen mindenki erről beszélt, fórumok indultak arról, hogy ki mire emlékszik, és persze rengetegen írták, hogy "Jéé, azt hittem, erre csak én emlékszem!". Több cikk is íródott akkoriban a témában, melynek központja ez a csoport volt. És persze gyakran lehet olyat is olvasni, hogy valaki a mi generációnkat azokkal azonosítja, akik emlékeznek arra, amikor gyerekfejjel megszakították a kedvenc meséjüket. Mi minden össze tud minket kötni...

Sokan és sokat írtak már erről a témáról (ld. néhány link a post végén), és nem hiszem, hogy igazán sok újdonságot jegyeztem most le, de azt gondolom, hogy ha tele van internet Antall Józsefről megemlékező cikkekkel, akkor méltánytalan lenne, ha erről a témáról nem emlékezne meg senki.

Gondoljunk hát a gyerekkorunkra, a legemlékezetesebb Kacsamesékre, a talán utolsó, minket összekötő kollektív élményre és persze, ha szeretne valaki interaktívan megemlékezni a mese megszakításáról, az még mindig megteheti: https://www.facebook.com/groups/139907645404/

----

Korábbi cikkek a témában: http://nol.hu/kult/media/egy_generacio_politikai_eszmelese__vasarnap_fel_6_korul_megszakadt_a_kacsamesek?ref=sso

http://hvg.hu/velemeny/20110121_nyolcvanasok_ertekvesztes_erasmus

http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=jkl-waltdisney_3021

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.