Vannak olyan könyvek, amiket magamtól biztos nem vennék meg. Nem azért, mert bármiféle konkrét előítéletem van, csak egyszerűen annyi könyv van, amit még nem olvastam, és amire vágyom, hogy a közepes szintű érdeklődést keltő könyveket kénytelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Remek lehetőség a Karácsony-névnap-szülinap szentháromság (amik nekem közel esnek egymáshoz), hiszen ilyenkor olyan könyveket is kaphatok, amiknek valamiért el kell hozzám jutniuk, és mivel ajándék, ezért nincs más választásom, "kénytelen vagyok" elolvasni őket.

Ilyen könyv volt számomra a Katarina Mazettitől A Pasi a szomszéd sír mellől is. A borítón egy nagy tehén bámul rám, körülötte szívecskék, traktorok, és egy sor, mely elbűvölő love story-ként aposztrofálja a könyvet. Itt lehet, hogy mégis az előítélet irányítana egy másik irományhoz, ha a boltban látnám ezt kiadványt...

Szerencsére névnapomra megkaptam Katarina Mazetti Családi sírbolt című könyvét, ami a tehenes borítójú Pasi a szomszéd sír mellől folytatása, így nem volt más választásom: ahhoz, hogy eleget tegyek az ajándékozotti kötelezettségemnek, meg kellett vennem az első részt is. És milyen jól tettem!

Alapvetően a kicsit mélyebb tartalmú könyveket, nehezebb olvasmányokat szeretem, amik komolyan elgondolkodtatnak és megfognak, de néha szüksége van az embernek egy kis könnyedségre. Jó példa erre, hogy kamaszkoromban kétszer is próbáltam kivégezni a Bűn és bűnhődést egy balatoni nyaralás alatt, a strandon napozva, miközben gyerekek csiviteltek körülöttem. Mondanom sem kell, nem volt sikeres vállalkozás. Soha nem olvasnék viszont tipikus női lektűrt, gondolok itt a metróaluljáróban reklámozott, Nők Lapja írók által jegyzett romantikus utazós regényekre, és az igazi női bestsellerekre (Szürke ötven árnyalata többek között). Nehéz megtalálni tehát azt, ami szórakoztat, ideális olvasmány utazáskor, nyaraláskor, vagy csak akkor, ha valami könnyű vidámságra vágyunk. Katarina Mazetti könyvei pont ilyenek.

Szerelmes történetnek is mondhatnánk, de az alapszituáció egészen abszurd: Désirée, a nemrég megözvegyült svéd könyvtárosnő a temetőben megismerkedik a szülei sírját ápoló Bennyvel, aki gazdaként dolgozik. Nem egy tipikus női regény alaphelyzet, az biztos. A különbség óriási köztük: Désirée művelt, olvasott, és egyszerű belvárosi lakásban él, Benny pedig a hét minden napján hajnali hattól a tehenekkel foglalkozik, szórakozásként maximum a gazdasági szaklapokat futja át, vagy egyszerű falusi szomszédait látogatja meg. A két főszereplőben semmi közös nincs, de mégis elindul köztük valami: a szikra, a fizikai vonzódás, melyből érzelmi, lelki kötődés alakul ki.

A regény Benny és Désirée szemszögéből, első szám első személyben írja le a történéseket, fejezetenként váltogatva az elbeszélőt. A szerző írásmódja nagyon szórakoztató, igazán viccesen és ironikusan írja le a kékharisnya nő és a parasztgazda gondolatait, konfliktusait, mindezt úgy, hogy az olvasó tényleg a szívébe zárja őket, izgul értük. Én főleg Benny-t szerettem meg nagyon. Alig bírtam letenni a könyvet, és szerintem sokan furán nézhettek rám a buszon, ahogy széles mosollyal olvastam egyes fejezeteket.

Konfliktusokból sincs hiány, mely nem csak a szereplők eltérő személyiségéből fakad, hanem szomszédaik, barátaik, kollégáik történeteiből is. Désirée barátnője, Marta története egészen szívszorító, kicsit fejbe is vágja az embert a főszereplők évődéseinek olvasása közben egy mélyebb tragédia.

Bár ahogy írtam, ez egy laza kis olvasmány, azért mégis sikerült elgondolkodtatnia, hiszen sok olyan kérdést felvet, ami az olvasót is foglalkoztathatja: mitől lesz valaki az ember másik fele, élete párja; mitől jó egy párkapcsolat; mit kell és mit szabad feláldozni a szerelemért; mennyit kell feláldozni saját magunkból, a saját énünkből a másikért és persze, hogy a szerelem felül tud-e kerekedni olyan dolgokon, mint a külvilág és a személyes különbségek. Ezt persze nem olyan szinten teszi, mint mondjuk Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében, de pont az a jó Mazetti könyveiben, hogy míg az ember szórakozik és nevet, mégis elindulnak a fejében gondolatok a világról, a saját életéről, és szerintem innen lehet tudni, hogy egy könyv jó-e, annak ellenére, hogy magasirodalomról beszélünk-e vagy sem.

A második részről (Családi sírbolt) nem írok részletesebben, mert akkor túl sokat lelőnék az első könyv végéről, de a szereplők maradnak, csak magasabb szintre helyezik kapcsolatukat, mi pedig jobban megismerhetjük a svéd vidéket, az ott élőket és a falusi életet. Természetesen a második rész is ugyanolyan letehetetlen, mint az első.

Aki tehát szeretne kikapcsolódni egy jó könyv társaságában, annak meleg szívvel ajánlom Katarina Mazetti írásait. A színházkedvelőknek pedig jó hír, hogy színdarab és készült a Pasi a szomszéd sír mellől-ből, melyet a Rózsavölgyi Szalonban Für Anikó és Schneider Zoltán főszereplésével játszanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.